A világon talán a legelterjedtebb, legismertebb a kínai konyha.

A változatos tájaknak és éghajlati zónáknak köszönhetően különleges zöldségek és gyümölcsök teremnek ebben a térségben, aminek különleges ízvilágát, és Kínán belüli több, különféle konyháját köszönheti.

A térség konyhája változatos, és nagyon egészséges, ugyanakkor egyszerű, az ételek zöme gyorsan, akár néhány perc alatt elkészíthető (ha nem számoljuk az előkészületekkel, a hozzávalók apróra darabolásával eltöltött időt). A zöldségfélék aránya jóval magasabb, zsiradékot egyáltalán, sót pedig nagyon keveset használnak. A speciális elkészítés során az alapanyagok megőrzik aromájukat és vitamintartalmukat.

A sokat emlegetett fecskefészek leves valóság: az Ázsia sziklás tengerpartjain élő szalangála fecske nyálával tapasztja össze fészkét. Ezt forró húslevesbe főzik, zöldségekkel ízesítve. A kolduscsirke nevű étel még furcsább, de főleg kegyetlen: a csirkét nyakig agyagba burkolják és elevenen teszik a kemencébe. Ha megszomjazik, az elébe rakott fűszeres italból iszik, ami átjárja a húsát. A majomvelő leves készítése hallatán is felszólalhatnának az állatvédők: a még élő majom bezúzott koponyájából az agyvelőt kikanalazzák a forró húslevesbe. Ezek az "ínyencségek" ma már ritkák még az előkelő helyeken is, viszont még ma is készítenek száznapos tojást. Ez úgy történik, hogy a friss kacsatojást agyag és rizsszalma hamu keverékével bevonják, és száz napra hűvös pincébe teszik. A tojás fehérje ezáltal áttetsző barnára, sárgája pedig zöldesfeketére változik, és megdermed.

A kínai étkezési szokások természetesen mások a kínai nép többségének, mint a kínai konyhát kedvelő ínyenceknek. A hétköznapi étkezések egyszerűek, a rizst általában metélt tészta helyettesíti, melyhez zöldséget, halat vagy húst fogyasztanak. Étkezés utáni csemege az amerikai mogyoró, vagy pörkölt, sózott görögdinnyemag. Az ételekhez teát, melynek sok fajtája van és elkészítéséhez különböző gyógynövények leveleit is felhasználják, vagy rizspálinkát isznak.

A kínai gasztronómiai hagyományok a kínai világszemlélettel is harmonizálnak, például a csípős-savanyú, az édes-savanyú ízek harmóniája ami a yin és yang szimbolikájára épül.

Az asztalok megterítésére is nagy gondot fordítanak, az ünnepi asztalon evőcsészék, evőpálcikák, porcelánkanalak és mártásos csészék sorakoznak. A kanalakat főleg tálalásra használják, a levesekből is pálcikával eszik ki a darabos részeket, a levét pedig megisszák. Az ételeket feldarabolva tálalják, és egyszerre teszik az asztalra, így az ételeket mindenki saját ízlésének megfelelően fogyasztja. Az étkezés végén eszik a levest, melyet a fent leírt módon, a főételek mártásmaradékainak hozzáadásával fogyasztanak.


Ételkészítési módok:

Keveréses sütés: ez a leggyakoribb kínai főzési művelet, wokban készül. Az összevágott nyersanyagot kevés forró olajon állandóan kevergetve kell sütni. Az ilyen sütés néhány percig tart csak, így az ételek megtartják eredeti ízüket, állaguk nem romlik.

Sütés bő zsiradékban: ehhez a művelethez is wokot vagy egyéb mély edényt kell használni. Az olajat megfelelő hőmérsékletűre kell hevíteni és az ételt hirtelen meg kell sütni benne. A végén az elkészült ételről a wok rácsán vagy papírszalvétán le kell csepegtetni a felesleges zsiradékot.

Vöröspácolás: a húst vastagságától függően szójaszósz, cukor, gyömbér, sherry, újhagyma és víz keverékében pácoljuk. Főzéskor vagy sütéskor az így pácolt hús vörös színűvé válik.

Gőzölés: a kínai gőzölőket bambuszból készítik, különböző méretekben. Tetejük is bambuszból van, a lyukakon jut a gőz az ételhez.


Wok: speciális kúp alakú, rendszerint vasból készült kínai edény, amelyben nagyon kevés zsiradékon piríthatunk, süthetünk húsokat, zöldségeket. A wokot erős tűzön átforrósítjuk, és a receptekben megadott, általában 1-2 evőkanál zsiradékkal kikenjük. Ezután kezdjük a pirítást, sütést.

Fűszerek, alapanyagok:

Tofu: semleges ízű, sajt állagú szójából készült étel.

Szójaszósz: a távol-keleti konyhák igen fontos alkotóeleme. Több változatát lehet vásárolni, van sötét, világos, sós, gombás mártás.

Fafülgomba: kínai gombafajta. Szárított állapotban lehet kapni, használat előtt alaposan meg kell mosni, és kb. 20 percre meleg vízben áztatni. Az áztatóvizet ne használjuk fel! Íze enyhe, illatos, zselatinos szerkezetű. Felhasználható több ételhez , igen széles skálán.

Bambuszrügy: többféle alakra vágva kerül forgalomba, főleg konzervként. A szárított bambuszrügyet használat előtt be kell áztatni.

Chilipaprika: méregerős, vékony, kicsi piros paprika. Frissen, szárítva vagy őrölt formában kerül forgalomba.

Chiliolaj: chilipaprika és szezámolaj keveréke. Tabascoval lehet helyettesíteni.

Csillagánizs: a kínai ánizsnak nevezett mag jellegzetesen édes ízű és ánizs illatú.

Kínai bors: nagyon kellemes ízű fűszer, egészben vagy őrölve használhatjuk. Pirítás után ki kell venni az olajból, miután az ízét már átvette az olaj.

Öt fűszer keveréke: bors, csillagánizs, fahéj, szegfűszeg és édeskömény keveréke, készen, őrölve árulják.

Üvegtészta: mungbabból, tápióka- és rizslisztből készül. Használat előtt áztassuk forró vízbe, külön főzést nem igényel.

Vízigesztenye: fehér színű, édeskés ízű, ropogós gumó. Használat előtt meg kell hámozni. Frissen és konzervként is hozzá lehet jutni.

Glutomát: tüzes vagy parázsfűszernek is nevezik ezt a majdnem színtelen port, melyet növényi fehérjéből vonnak ki, ételek ízesítésére használják. Fogyasztása allergikus tüneteket okozhat.

Szezámolaj: vörösesbarna, vagy világos sárga színű, átható, erős ízű olaj. Könnyen megég, ezért fűszereznek vele, nem főzőolajként használják a főzés utolsó fázisában.

Édes-savanyú mártás: 2 evőkanál szójaszószt, 3 evőkanál fehér ecetet, 2 evőkanál mézet, 3 evőkanál ketchupot 1 dl vízzel elkeverünk, összeforraljuk, 1 evőkanál kukorica keményítővel besűrítjük, sherryvel, sóval ízesítjük.

Hoisinmártás: babszárból, cukorból, fokhagymából és chiliből készült barnás-vöröses sűrű mártás. Kellemesen édeskés és csípős. Ételek alapjaként és kiegészítő mártásként egyaránt használatos.

Nori: szárított, lapokká préselt tengeri moszat. Fogyasztás előtt nyílt láng fölött néhányszor elhúzzuk, így a színe megváltozik, és kellemes illata lesz.